Senki sem születik gyilkosnak, de mindenkinek van egy sötét, gonosz énje, amelyik bizonyos hatásokra elő tud bújni és átveszi a „jó” helyét. Van aki azonnal enged a csábításnak és hagyja, hogy a gonosz akadálytalanul átvegye elméje felett az irányítást és van, aki küzd ellene. A Szörnyeteg úr az utóbb említett belső harcról szól.

A történet pár hónappal azután folytatódik, ahol az első rész, a Nem vagyok sorozatgyilkos befejeződött. A démon halott, John-t pedig azóta is rendszeresen kihallgatja a helyi rendőrség és az FBI, nem tudván, hogy a fiú elintézte a clayton-i sorozatgyilkost, így tovább folyik a nyomozás. Mire kicsit is megnyugodnának a kedélyek, újabb gyilkosság sorozat kezdődik el. A módszer teljesen más, mint ahogy a démon dolgozott, ezeknél az eseteknél nem hiányoznak szervek és testrészek, viszont minden áldozatot kegyetlenül megkínoznak haláluk előtt. Valaki folytatná azt, amit a démon elkezdett? Vagy egy újabb démon az? Aki elolvassa a regényt, megtudja!

Sok pozitívumot írtam le az első kötettel kapcsolatban, például, hogy részletesen le van írva a halottasházi munka, a balzsamozástól kezdve az agy leszívásáig, vagy hogy rendesen ki van fejtve, miről ismerszik meg egy leendő sorozatgyilkos. Dan Wells kellemes meglepetést okozott. Újra leírja ezeket a dolgokat, viszont épp eléggé tömören ahhoz, hogy második olvasásra se legyen unalmas, viszont így azok számára is sokkal élvezhetőbb a könyv, akik nem olvasták az első részt. Emellett röviden elmeséli az első rész főbb momentumait is, így aztán végképp megállja a helyét önálló kötetként is.

A folytatásért kattints!

John kezdi felrúgni saját szabályait, egyre jobban elveszti tettei felett az irányítást és ezen csak ront, hogy vonzódik a csinos kis Brooke-hoz és a vonzalom a lány részéről is kölcsönös. Persze John nem az első csókról, vagy első szerelmi légyottról álmodozik esténként, hanem a lány megkínzásáról. A kamaszkori problémák, a szexuális érés és a démon meggyilkolása óta fellépő vérszomj mind-mind a sötét oldalt erősíti fel John személyiségében.

Wells ismét frappáns metaforákkal, hasonlatokkal és leírásokkal operál, pl. nagyon tetszett, ahogy leírja, mi mindenre van szüksége a tűznek, élőlényként beszél róla, mint egy igazi piromániás. De zseniális, ahogy az érzelmekről ír. A szeretet gyenge, de a csalódás erős érzés, és sokkal komolyabb hatással van az életünkre és milyen igaz. A boldogság nyomtalanul eltűnik, de a fájdalom lassan izzik az ember lelkében, haraggá és dühvé formálódik, míg végül lassan enyhül és szinte észrevehetetlenné válik. Egy kis humor megint lett a sorok közé csempészve, ez jó pont nálam.

A könyv külseje megint telitalálat. Az első borítón, téglafal résén les ki egy zöld szem, melyben tükröződik az emberben lakó gonosz. A hátsó borítón egy barna papírdarab kandikál ki a résen, rajta egy apró lyukkal, amire a mai napig azt hiszem első ránézésre, hogy tényleg kiszakadt.

Tartja a könyv a Nem vagyok sorozatgyilkos színvonalát, talán egy hajszállal még túl is szárnyalja azt. Annak is bátran tudom ajánlani, aki nem olvasta az első részt, önmagában is megállja a helyét a kötet. Erős 7 pontos alkotás.

A könyvet itt megrendelhetitek vagy a nagyobb könyváruházakban megtalálhatjátok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.