Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Két gonosz szem (1990) - Due occhi diabolici

George A. Romero és Dario Argento duettje

2013.09.08. 19:20 SZANDRA

two_evil_eyes_poster.jpgEdgar Allan Poe a XIX. századi horrorok és a misztikus novellák egyik képviselője, aki igen morbid fantáziáját és sokszor nagyon pesszimista életszemléletét papírra vetette. Talán H. P. Lovecraft mellett főleg Poe az, aki ezt a stílust a maga korában fejlesztette, és a történetei a mai napig hátborzongatóak. Számos, napjainkban is ismert írókat ihlettek meg a művei, például Stephen King-et is, valamint Sir Arthur Conan Doyle-ra is hatással voltak detektíves történetei.

Azonban nem csak korunk írói, hanem filmművészeti alkotók sorát is ösztönzik a Poe-művek, mert a mai napig is hátborzongató és érdekes történeteknek számítanak, mondhatnánk kortalan cselekmények. Számos, amerikai és európai filmgyáros is merített már ötletet forgatókönyvéhez Poe elbeszéléseiből illetve szatíráiból, sőt életrajzi alapú produkciók is születtek már (A holló, nem is olyan régen került vászonra). A Két gonosz szem esetén azonban egy olyan filmről kell beszélnünk, ahol két rendező két különálló művet a saját felfogásukban ábrázoltak, és egy filmmé kovácsoltak össze. Lássuk egyik filmepizódról a másikra, hogy hogyan is néz ki két - talán a legismertebb - Poe mű két neves horrorfilm rendező munkájában.

Katt a továbbra.

George A. Romero - Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban

A történet Poe elbeszélése szerint azon alapszik, hogy Ernest Valdemar tüdőbetegségben szenved, és az író delejezést (kézrátételt) alkalmaz a fájdalom megszüntetésére. Mindezt a nehezen hihető, tragikus folyamatot, a halál utáni tevékenységeket végig nézik orvosok és betegápolók is.

A filmben Jessica Valdemar, férje betegágyánál fekszik, ugyanis halálos beteg. Egy doktor, Robert Hoffmann - aki nem mellesleg a nő szeretője - különböző kezeléseket hajt végre a férfin. A házasság a nő kicsapongásából adódóan nem természetes, és a haldokló férfit próbálják védeni, hogy a pénze ne kerüljön rossz helyre a végrendelete szerint. Mind emellett a férfi a nőt és a pénzt is akarja, de leginkább az utóbbit, azonban Mr. Valdemar az útjában van amíg a betegágyban fekszik infúzióra kötve. Azonban Mr. Valdemar eltávozása az élők sorából nem várt következményekkel, és véres megtorlással jár.

Egy álnok, pénzsóvár, megbántottságon alapuló zombifilmet láthatunk 50 perces verzióban. Romero kétség kívül az egyik legjobb zombifilmes alkotó, gondoljunk akár Az élőhalottak éjszakájára. Poe írását voltaképpen a nevek miatt használta, a novella és a filmadaptáció között lényegében ez az egy közös pont: Valdemar betegágyán fekszik és "meghal". Romero persze zombifilmet alkotott ebből, ami az utolsó tíz percben teljesedik ki. A film nagy részében az önző, egyáltalán nem szimpatikus szereplők felszínességét ismerjük meg, és Valdemar szenvedését kísérjük végig, ami itt fele annyira van érzékeltetve mint a Poe műben. A cselekmény is az utolsó feszültséggel teli néhány percen csúcsosodik ki, a rendezés pedig ahogy a novellához illik, egyszerű, semmi drasztikus hatások, csak a zombi erejének kihangsúlyozása volt előtérben.

twoevil4.jpg

Dario Argento - A fekete macska

Poe fekete macskája, Pluto egy férfi macskája, akit rajongásig imádott a nejével együtt, azonban a férfi súlyos alkoholproblémákkal küzdött, és ez először az állatok bántalmazásában nyilvánult meg. A macskát brutális módon megölte, majd bánatában a még több alkohol mellett egy új macska szeretetében próbálta megtalálni a jó utat. Azonban ezt a másik macskát csak azért is elkezdte utálni, főleg meg tettére emlékeztette, így őt is el akarta üldözni, bántani, azonban egy elhibázott ütés következtében máshogy alakult a férfi és a macska sorsa is a ház falai között.

A film főhőse egy férfi, Rod Usher, aki bűnügyi fényképészként dolgozik, és befogad barátnője, Annabel kérésére egy fekete macskát. A férfit nagyon idegesítette a macska, és hiába hogy a nő odavolt az állatért, a férfi kegyetlenül bánik vele. A férfi a nő ellen is támad és boszorkánysággal kapcsolatos víziói is támadnak, amik a macskának is köszönhetőek. A férfi befogad később egy másik fekete macskát, hogy pótolja neje számára a meggyilkolt állatot.

Argento a Poe adaptációját már idézetekkel kezdte el, és egy másik novellára is utal a film elején (A kút és az inga). Emellett több rejtett utalás is szerepel Poe egy-egy művére a film során. Személy szerint Argento rendezését erőteljesebbnek éreztem Romero művénél, sokkal inkább feszültebb volt maga a légkör a kamerázási technika miatt, és a történetből adódó kegyetlenség is ezt sugározza. Remek megoldás volt például a macska szemszögéből néhány felvétel, érdekesebbé teszi a filmet. Talán a Poe általi cselekmény leírást is pontosabban követi, mint Romero.

twoevileyes.jpg

Összességében, a filmekben vannak párhuzamok E. A. Poe személyén kívül is. Mindkettőben a nők hűtlenek voltak a párjukhoz, bármilyen okból is. Ezeket a vonalakat azonban már a rendezők rakták bele, A fekete macska esetén egy menekülést jelent ez a megcsalás, még ha nem is így kell kezelni ezt a problémát, Mr. Valdemar-os feldolgozás esetén már anyagi javak voltak a jelentősek. A szereplők lakhelye is egy ilyen közös pont, ugyanis a cselekmények Pittsburgh-ben játszódnak, és a rendőrök kulcsszerepet kapnak minden esetben.

Horrorok lévén, a filmekben brutálisabbnál brutálisabb jelenetek szerepelnek, de túlnyomó részben A fekete macska mondhatja el ezt magáról, már csak a bűnügyi esetekből fakadóan is. Mivel feldolgozás, nem követi szóról szóra a Poe által leírt cselekményeket, nagyobb hangsúlyt fektettek az alkotók arra, hogy a történet középpontjában állók személyiségét megismerjük, és a maga természetességében elbotránkoztassanak minket a szereplők. Az izgalom átfordul drámaisággá, olyan magánéleti problémákat vázoltak fel a mesterek, amikre semmilyen utaló jel sincs Poe írásaiban. A filmet így is érdemes megnézni, bár egyiküknek se ez a legnagyobb műve, Poe adaptációként érdemes megtekinteni, 6/10.

Címkék: 1990 amerikai film olasz film 6/10 ajánlók

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr575486242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása