Be kell valljam, hiába nem vagyok oda az altesti poénokért, még így is a kedvenc paródiáim közé tartozik a Horrorra akadva című paródia, ahogy annak két folytatása is. Hiába láthatunk ebben a három filmben a jó ízléstől messze álló képsorokat, mégis, én képes vagyok sokadjára is nagyot nevetni rajtuk. De azt nem szabad elfelejteni, hogy részről részre csökkent a színvonal, bár ez a harmadik epizódig nem is olyan észrevehető, a negyedik felvonás lett már kissé erőltetett és megfáradt, de szerintem még az is bőven nézhető.

Nem is lehet véletlen, hogy hét hosszú évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra életjelet adjon magáról a széria, viszont jobb lett volna, ha inkább tovább pihen nyugodtan, mert ez az 5. rész annyira hiányzott, mint egy jól irányzott tökön rúgás. Már a forgatást megelőző híresztelések is rosszat sejtettek, hiszen kiderült, a sorozat "gerince", Anna Faris nem vállalta el a főszerepet, sőt, az előző két darabot is dirigáló David Zucker is visszalépett a rendezéstől, hogy egy gyenge vígjátékrendezőnek, Malcolm D. Lee-nek adja át a helyet, aki eddig olyan "csodákat" tett le az asztalra, mint a Téglatesó vagy a Vad vakáció.

Az eddigi részekhez hasonlóan itt se nagyon van sztori, csak a közelmúlt nagyobb horrorfilmjeinek (Evil Dead, Ház az erdő mélyén, Paranormal Activity, Mama) az ismertebb elemei vannak "vicces" köntösbe bújtatva. Nincs is ezzel baj, csak amíg a korábbi filmekben okosan lettek egymásra fűzve a paródia jelenetek, itt mindenféle józan észnek ellentmondó stílusban követik egymást a gagyibbnál-gagyibb poénok, melyek talán egy csimpánzt nagy vihogásra kényszeríthetnek, de szerintem egy épelméjű ember csak a fejét foghatja a látottak alapján.

Folytatás a tovább mögött.

Azonban vannak olyan részei a filmnek, ahol már majdnem felütik a fejüket a tényleg jó poénok, de mielőtt ez bekövetkezne, azt nézhetjük végig, ahogy egy kisbaba feje kigyullad vagy egy terhes nő balettozás közben szül meg. Mit ne mondjak, csodálatos! És az egészben az a legfelháborítóbb, hogy a forgatókönyvíró páros régebben olyan alkotások szkriptjéért felelt, mint a Csupasz pisztoly, Nagy durranás, vagy a Top Secret. Félelmetes, hogy azóta ideáig süllyedtek.

De nem elég a kamera mögött ülőket szidni, mert a színészek is jócskán kivették a részük abból, hogy ilyen "csodálatos" legyen ez a mű. Kezdjük az Anna Faris pótlékkal, Ashely Tisdale-el, aki dekoratív csaj, meg minden, de olyan mértékben irritáló, hogy az valami hihetetlen. A mellette bénázó Simon Rex se piskóta, bár ő egy fokkal szimpatikusabb, viszont egy idő után annyira túlzásba viszi a marhulást, hogy már szánalommal nézzük, ahogy huszadjára esik pofára. Egyedül  Charlie Sheen az, aki nem gitározik idegrendszerünkön, ő még mindig hitelesen hozta önmagát, kár, hogy csak 5 percet töltött a vásznon.

És így a végén megemlíteném, hogy a stáblista közben látható a bakiparádé, ami fényévekkel szórakoztatóbb, mint az előtte látható másfél óra. Sőt, a filmben kifejezetten gyengén teljesítő Snoop Dogg (vagy Snoop Lion, kitudja, hogy hívják mostanában) lenyom egy olyan monológot, hogy én a földön visítottam a nevetéstől. 

Így hát mindent összevetve, ez egy vérlázítóan gyenge celluloidszemét, amit jobb messzire elkerülni, egyedül tényleg az 5 perces bakiparádé ér valamit az egészben. Azt pedig szerintem kijelenthetjük, hogy ez nem csak egy szimplán szar film, de egy kifejezetten szórakoztató paródiaszéria arcon köpése is. Köszönjük ezt meg a készítőknek és imádkozzunk minden nap, hogy ne készüljön több folytatása. Ámen!

Rendező: Malcolm D. Lee
Forgatókönyvíró: David Zucker, Pat Proft
Szereplők: Simon Rex, Ashley Tisdale, Charlie Sheen

Értékelés: 1/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.