Ez a horror azért különleges, mert nem akármilyen fegyverei vannak most a gonosznak: bábuk, gyilkolászó bábuk. Jó, most lehetne mondani, hogy ott van Chucky, de az itteniek túlmennek az aranyosnak kinéző, bájos, kíméletlenül ölni vágyó babákon.

"A Kr.e. VI. században az a hit uralkodott, hogy a holtak szelleme az élők gyomrán keresztül szólal meg. A latin venter, mint gyomor és loqui, szólni szavak összevonásából keletkezett a ventriloquist, a hasbeszélő kifejezés."

Főhősünk, Jamie Ashen békés házas életét éli nejével, Lisa-val, amikor ismeretlen csomagot raknak le a lakásuk ajtaja előtt, amiben egy kísértetes - személyes véleményem szerint igencsak ronda bábu - Billy fekszik.

Jamie mit sem sejtve otthon hagyja nejét egyedül az üres lakásban az ismeretlen feladótól jött különös bábuval... sejthetitek mi történik.

Az özvegy a baleset után, haza utazik fiatalkori otthonába Ravens Fair-be, egy álmos kis városkába, ahol találkozik apjával, annak új nejével, és elkezd nyomozgatni a bábu kiléte után. A nyomok Mary Shaw-hoz vezetnek, aki azonban már rég nem él... A legenda szerint Mary Shaw bábukat gyártott, hasbeszélő bábukat, és a célja nem más volt, mint hogy elkészítse a tökéletes babát, akár ember életek árán is.

Folytatás a tovább mögött.

Jamie-t azonban szemmel tartják, ugyanis a rendőrök úgy vélik, hogy ő végzett a nejével (ami logikus, hiszen nem lesz első számú gyanúsított egy fabábu), így Lipton nyomozó árnyékként kíséri őt mindenhová.

Hősünk kideríti, hogy nem csak a hasbeszélő nő van eltemetve, hanem még a bábuinak is külön sírjai vannak, valamint a város lakói bosszút álltak rajta: kivágták a nyelvét és megölték, egy kisfiú eltűnése miatt. Jamie tovább nyomoz ebben az ügyben, a rendőr se rest nyomozni, és össze rakni a tragikus gyilkosság(ok) közötti összefüggéseket, végül pedig az egész egy nagyon meglepő, igazán pazar csavarral zárul.

Ennyi bőven elég a történetről, nézzük miért is jó ez a film?

A sztori nem sok újat hoz az ilyen típusú filmek világába, van jó pár produkció, ahol babákat, bábukat száll meg egy szellem és így gyilkolászik, nem mondom hogy rengeteg ilyen lenne, de aki ezt a filmet kihagyja, az az egyik legjobb darabot hagyná ki ebből a repertoárból.

Vettek egy régi szóbeszédet, amit áthelyeztek ide az írók és így ezt a legendát újra behozták a köztudatba és így feltámasztották a szellemiségét. A hasbeszélő szelleme a bábukban él, és nem kevés bábuja volt, szóval nem olyan egyszerű ám elintézni ezt a kérdést a bábuk ünnepélyes elpusztításával. Mindig összetettebb művelet a gonosz kiírtása, mint ahogy elsőre hiszik a karakterek.

A cselekmény legvége egyszerűen zseniális! Tipikus Leigh Whannell és James Wan-féle megoldás.

Akkor most jöhet a stáb ismertetése: Whannel és Wan a Fűrésszel robbantak a köztudatba 3 évre rá pedig megérkezett a Halálos hallgatás, amit szintén James Wan rendezett és ugyanolyan kifinomult stílusa van itt is, mint ahogy az első nagysikerű blockbusterjénél. Leigh Whannell, mint forgatókönyvíró - én őt imádom - megint hozta az ötletes megoldásait és a vége csavart. A jellemrajzok itt is kidolgozottak, bár nem annyira érzem, hogy nagy hangsúlyt fektettek volna erre a vonalra, ez nem pszichohorror, nem a lelkiterror a lényeg, hanem a feszültség megfelelő adagolása, illetve a horroros elemek, és a minél kevesebb logikai hibát tartalmazó cselekmény.

Meg volt mindenkinek a maga kis szerepe - szerencsére nem sok szereplős, mindenkinek van háttértörténete, szokásai, nyomot hagynak az nézőben, a szereplők megalkotásában ez a páros remek munkát végez továbbra is, ahogy későbbi alkotásukban, az Insidous-ban is láthatjátok.

Szóval a vége...na ezt nem sejtettem volna! Számítottam csavarra persze, a fentebb említett szerzői páros miatt, hiszen ha ők valamit megalkotnak, annak csavaros, meglepő fordulattal kell végződnie, ami eredményes, mert nyomot hagy a nézőben. De pont ilyen befejezést azért nem gondoltam volna ki, tisztelet nekik érte! Logikus bár meglepő, erre van szükség, hogy a B-horrorok világából kiemelje a művet.

Érdekes volt benne egy olyan információ, amit nem sokan fejtettek meg, vagyis nem mindenkinek volt világos az, hogy Lisának miért is kellett meghalnia. Ezt elmagyarázzák, szóval igazából nem azt mondom, hogy ez egy baki lenne a filmben, mert nem az, sőt, nagy rálátásra utal, de páran mondták nekem, hogy nem volt az a rész világos neki, de van elég nyomós indok, hogy Lisa áldozat lett, hiszen nem annyira kívülálló, mint ahogy azt sejteni lehetne.

A színészek között ezúttal feltűnik néhány ismerősebb arc is. Donnie Wahlberg (Fűrész 2., Fűrész 3.), Bob Gunton (Törés, A remény rabjai), Amber Valetta, akiknek sok tapasztalatuk van a filmgyártás terén és ez meg is látszik.

Ryan Kwanten kapta a főszerepet és igazán szimpatikus férfi, de semmi több. Nem mutat igazán nagy teljesítményt, amikor a neje temetésén van, és utána is, jó hogy nyomozgat, nincs idő búsulni.... de tényleg nincs? Meg kell magát is védenie a rendőrtől, meg a gyilkos bábutól is, de a szerelme elment, ahhoz képest gyorsan halad a kutakodásban, még a családi drámák se készítik ki, bátran alszik a vélhetően gyilkos Billy bábu mellett. Igazán csak a vége fele ijed meg, addig egy teljesen nyugodt ember képét vetíti ki elénk, pedig szerintem ennyi tragédia és dráma mellett teljesen érthető lenne, ha Jaime kicsit besokkalna, félne, de egész bátor, le a kalappal, nem annyira emberi, de ez mellékes, nem olyan sokat ront azért a színvonalon.

A film zenéje ezúttal is Charlie Clouser csodálatos munkája, visszafogottabb, mint a Fűrésznél, hiszen itt hangulat is másabb, de azért elég nyomasztó, dallamos zene. Ahogyan a film is, a zenéje is kivételes a műfajában, nálam a horror-zenék legjobbjai között van ez a intro szám is.

Az operatőri munka szintén dicséretet érdemel, a feszült hangulat garantált, néha hirtelen törnek ránk a rettegést keltő jelentek, de szerintem a rendezésért és az operatőri munkáért piros pont jár. A producerek szintén át lettek hozva közös munkára ide is, a Burg-Hoffmann-Koules csapat ebben a filmben is aktívan részt vett. a látványvilág illik a stílusához, szürke kisváros, sötét helyszín, mégis van egy magasztosabb varázsa, a színháznál, és az idősebb Ashen házánál is megmutatkozik.

Mindent figyelembe véve megéri azt a másfél órát, amit rászán az ember, 9 pontot kap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.