Itt a játék vége! Végre vége! Juhú! Igen, én imádom a Fűrészt, nagyon is, kedvencem, kultfilm, és még sorolhatnám a dicsérő jelzőket, a későbbi részeket is megnéztem, tetszik a sorozat, nézhető, de már annyira vártam, hogy befejezzék! Teljesen felesleges volt folytatni, az egynél, illetve a háromnál leállhattak volna, nem mondom, a folytatás is érdekes, jó kikapcsolódást nyújt, de ennyi, csak lenyúzták teljesen a bőrt a szériáról, és szerencsére ha minden igaz, ez az utolsó fejezet.

A bevezető jelenet egyszerűen remek, Dr. Gordon visszatér! Végre láthatjuk mit csinált amikor kikúszott a szobából, erre a jelentre már a második rész óta várok, a szerepe is megnő a történetben.

Addig is a főcselekmény: Hoffman, mint láthattuk kiszabadult a csapdából, már mindenki tudja hogy ő az örököse Jigsaw hagyatékának, azt is tudjuk hogy Jill nyakig benne van az egészben, most viszont muszáj menekülnie Hoffman elől. Ördögi kör ez. Feltűnik Gibson nyomozó, Jill hozzá fordul segítségért, ő lett az új gyilkosságok miatt fellépő rendőr, szóval az eddigi terv, miszerint elfogják az utódot, folyatódik... már túl régóta... Hoffman okos, taktikázik, így könnyen elmenekül, és mint rendőr, ismeri is a rá vadászó kollégák viselkedését, könnyű szerrel ki is tudja játszani őket, Gibson számára külön feladványt is ad, szerencsére nem tipikus Jigsaw-féle könyörtelen megoldást, hanem üzenetet, amit mi sajnos nem tudunk kilogikázni.

A folytatás a tovább mögött.

Létezik egy csoport, a túlélők csoportja - mindenkinek meg volt a maga szerepe, és a büntetése, mert az életében olyan helyzet volt, amiből Jigsaw szerint ki kell törni - a vezetőjük Bobby. Azonban ez a férfi hazudott arról, hogy valaha is részt vett volna a játékban, így a hazugsága és a pénzsóvárgása miatt ezúttal ő lesz a középpontban, amire mindig is vágyott, csak ezúttal a valós csapdája miatt.

Valljuk be, Bobby egy tenyérbemászó alak, a stílusa egyenesen borzalmas, ami már az elején is kitűnik, mint valami messiás, a hős, aki túlélte, és prédikál. A kollégák megmentésénél egyszerűen szörnyű, nem is tudom mit mondjak, hogy mer még ő kiabálni, hogy a szegény (szintén naivitást kihasználó) áldozat hibája az egész, miközben a pasi miatt kerül oda? Ráadásul megmenteni se tudta igazán, mert nem tudta kinyitni a lakatot, borzasztó...legalább megpróbálta megmenteni, na mindegy, ő volt a legidegesítőbb főhős az összes közül.

Nem sok meglepetés van ebben se, kb a harmadik filmtől kezdve csapdasorozatokon kell átmenni a főhősnek, végig kell néznie, az adott bűnben lévő segédeinek, vagy mellékszereplőinek a csapdáit, esetleges vesztést vagy győzelmet. Ez mind egy forgatókönyvre megy, csak az eset más, a játék menete hasonló, a csapdák egyre kegyetlenebbek, és egyre undorítóbbá válik ez az egész, gondolom sok horrorrajongó tiltakozna, ha nem látna beleket egy-egy jelenetben, szóval ez abszolút kötelező elem.

Egy csapdát még szeretnék kiemelni: Szerelmi csapdával nyitunk a történet jelen idejében, pontosabban valami fura szerelmi háromszög, manipuláció folyik az életben maradásért. A szerelem mindenre képes? Adva van egy lotyó, aki két pasit futtat, egyiket se szereti igazán - mondjuk ez is bőven elég lenne hozzá, vajon hogyan döntenek a férfiak, megmentik a csajt, vagy egymást? Szerintem az egyik legjobb csapda, minden benne van, dráma, árulás, és a jó döntés. Előjött a férfi ego, hogy kit is szeret, mennyi mindenre lennének képesek, és ha valakit elárulnak, akkor bizony, a dühtől fordulhat a kocka, ezért nem mindegy ki kivel van, amikor jelezték nekik, hogy ki is lesz az alfahím, majdnem félresiklott a dolog, egy férfi nem attól férfi, hogy megment egy ribancot, hanem attól hogy felismeri, hogy egy hazuggal van (ha már belebonyolódott, ismert primitív okok miatt, de ez másik téma...), akkor nem veszti el az agyát, és azonnal véget vet neki.

Az egyedüli gond ezzel csak az, hogy nagy nézőközönség is társult a csapdához. Ez most mire fel? Eddig a névtelenség nagyon is fontos volt, minden eldugott helyiségekben történt, de most? Minek egy főtér közepére? Brutális, sokkoló, csak nem illik a képbe, ez nem a megszokott stílus, hiába kapta más a hagyatékot, ez a reform nem lett volna szükséges.

A csoportban jó vélekedéseket hallhattunk, van aki a traumát pozitív kimenetellel élte meg, mert megszabadult a rabságából, amit csak így lett volna képes megélni, azonban van akinek semmilyen pluszt nem adott csak veszteséget, mindenkinek más az életszemlélete. Ez személyiségen kívül, a csapda fajtájától is függ azért, mert van aki csonkította magát, van aki épségben kikerült. Ez hatalmas különbség, hogy valaki lelkileg fejlődik a sérülés következtében, vagy testileg-lelkileg összeomlik.

Láthattunk egy sémát, és most azt szeretném aki nem látta még a filmet, az hagyja ki ezt a bekezdést, mert a filmvégi csavart tartalmazza, de egyszerűen muszáj leírnom.

Ugyebár az a séma a kezdettől fogva, hogy aki túlélte a csapdát az beáll Jigsaw-táborába. Ne csodálkozzunk, ha már ez a szám megnőtt, és Dr. Gordon ebben a legnagyobb szereplő, erre a jelenetre várok már a második résztől, mert ahogy Amanda bevallotta, hogy ő hálás, és segített neki az egész. Láttuk ahogy Gordon kijutott, kikúszott, senki se találta meg a holttestét, és mivel túlélte, ezért nem fogja John otthagyni meghalni, az ellenkezne mindazzal amit vallott a játékok során, így számomra legalábbis kézenfekvő volt, hogy Gordon ott van a háttérben, így engem ez az egész nem lepett meg, már vártam.

Mindenesetre ami engem nagyon feldühített, és Gordonra, sőt Johnra is mérges vagyok kissé, hogy Adam túlélte, eredetileg túlélte. John otthagyta meghalni, tudta hogy nem tud már kijutni, Gordon megígérte neki hogy visszamegy érte ha kijut onnan, és visszament? Nem, hagyott egy embert meghalni, Amanda ezt el is intézte, egyszerűen: ez egy kakukktojás, ahogy Matthews nyomozó is. Féltette John a saját életét, munkásságát, így a két túlélőt, akik nem hódoltak be ennek a rendszernek, egyszerűen otthagyta őket, mert veszélyesek voltak ránézve, na és ez logikai hiba, megmenekülhettek volna.

Összegezzünk így a végére: a Fűrész széria remek, zseniális, szubjektív véleményem szerint a negyedik rész a mélypont, és innentől kezdve van egy pici emelkedés, de ez se menti meg, illetve hozza vissza az elődei igazi színvonalát. Ennek az okát abban látom, hogy már alig-alig láthattunk jellem kidolgozást a hőskarakterekben, és a lelki terror része is nagyban csökkent, valamint a Jigsaw által közvetített üzenet, és elvek kevésbé érvényesültek.

Az első rész azért jó, mert volt két áldozat, akikről rengeteg információt kaphattunk, a szívünkhöz nőhettek, kedvelhettük vagy utálhattuk őket, de valamilyen benyomást kiváltottak a nézőből, és így az azonosulás, a helyzetbe való beleélés könnyen megtörtént. Ez részről-részre kevesebb lett, a harmadikban még voltak ennek nyomai, Lynn és Jeff esetén, de ezeket leszámítva szinte semmi.

Szándékosan az áldozatok szemszögéből szeretném nézni, lehet az elkövetők részéről is nézni, mert Jigsaw, Amanda vagy Hoffman személyiségéről nagyon is részletes képet kapunk. Ebből a szempontból mindenféleképpen a negyedik résztől érdekesebb a széria, bár engem az áldozatokkal, mint esendő átlagemberekkel való kapcsolat jobban érdekel, annak ellenére, hogy bizonyos csapdákat, és büntetést helyesnek tartok, csak a brutalitásával van kivetnivalóm.

Félreértés ne essék, John Kramer szintén átlagember, valóban egyfajta "gyógyító", kár hogy rossz a kivitelezés, és ezzel inkább árt mint használ, és rettenetesen örülök hogy a hatodik részben a nő ezt ki is jelenti, hogy nála a Kramer-elvek (bocsánat, de így kb tényleg úgy hangzik, mintha ez egyfajta filozófiai szemlélet lenne) nem működnek, pontosabban nem is működhetnek mindenkinél. Önkényes, bár a szándékai részben érthetőek, és így fura is leírni, mert egyet is lehet érteni az elveivel, sőt bizonyos szempontból nagyon igaza van, azonban mégis csak egy szadistáról beszélünk, az hogy "Mennyi vért áldoznál az életedért?" jóformán kimondja, hogy valaminek el kell vesznie, hogy újjászülessen az ember, de mint láthattuk, ez nem mindig valósul meg.

Szerintem egy bűn akkor lehetne ilyen típusba tartozó, ha egy embert bánt, tönkretesz, akár testileg, akár lelkileg, és ezzel károkat okoz másnak, vagy saját magának. Az emberek sokszor nincsenek tisztában a tettük következményével, csak ha szembesítik őket, és ekkor derül ki, ki mire képes, képes-e változni, tenni valamit. Mivel az ember nem mindig a saját bőrén tapasztalja a következményeket, lehet ilyen megoldást találni, hogy ha nem is érzi át a szenvedést amit másnak okoz, de legalább felnyitja a szemét, hogy nézd mit csinálsz, és változtass! Ne árts, hanem segíts! Ne bonyolódj bele semmibe túlságosan, ha tudod, hogy árthatsz másnak, gondolkozni kell, és tolerancia se árt!

Mindenki felelős a másikért, nem csak önmagáért. De életet venni talán csak egy életért lehet, illetve bizonyos szempontból így lenne jogos. Nos, szerintem ilyen helyzetekre gondolhatott először John, bár ez annyira önkényes, hogy mi hova tartozik, és hogy ő belekényszerít egy embert a játékába, azzal megfosztja az embert a szabadságától, bár a nevelési szándék indokolt lenne, erre az embernek magának kell rájönnie, hogy rossz úton jár, mert addig sokaknál bármilyen prédikáció kudarcba fulladhat.

Azt külön dicséretnek szánom, hogy majdnem minden részbe beleszőtték az első epizód helyszínét, bár ez a negyediknél sajnos abba maradt, de remek megvalósításnak tartottam, hogy mindig volt valami oda utaló jelenet, vagy történés.

Tobin Bell neve egybeforrt a szériával, szerintem szinte bárki aki látta a filmeket, és azt látja valahol hogy Tobin Bell, rögtön Jigsaw-ra asszociál. Néhány kezdő rendező pályáját is ez a sorozat indította el, középszerű színészek kisebb rivaldafényt kaptak, legalábbis a műfajban.

A 3D élmény semmi pluszt nem nyújt, emlékszem mikor úgy néztem a moziba, de semmi különösebb értéket nem adott, úgyhogy erről nem is érdemes tovább értekezni, a rendezés, az egész stáb megmaradt az előző részből, leszámítva a színészeket. Mivel a történet nincs konkrétan lezárva, annyi folytatás is születhetne, mint égen a csillag, de örülök hogy ez nem történik meg, minden évben felröppen a hír, hogy jön a nyolcadik, akár reboot formájában, de remélem nem lesz ilyen, ez így kerek, nem kell tovább nyúzni, így is sok volt, elég ez.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.