Vajon mi sülne ki, ha a franciák ihletett merítenének a Texasi láncfűrészes mészárlásból és megalkotnák saját, elmebeteg családjukat? A válasz: egy oltári jó slasher! Persze nem ők az egyetlen nemzet, akik előálltak saját kis kannibál családjukkal, az izlandiak is kreáltak maguknak egy közepeset a Harpoon: Reykjavik whale watching massacre-al és az Egyesület Államokban is volt egy harmat gyenge próbálkozás a The Hamiltons-szal, de messze a Frontiers sikerült a legjobban!

Párizsban járunk, a zavargások kellős közepén. Pár arab származású huligánt követünk, ahogy a rendőrök elől menekülnek. Egyiküket kórházba kell vinni, így két csoportra válnak. Megbeszélik, hogy a belga határ előtt bevárják egymást.  Farid és Tom egy határ menti lepukkant motelben töltik az éjszakát, barátaikat várva. Miután egy jót hancúroztak a recepciós lányokkal, hamar rémálommá változik a várakozás, amikor két férfi támad rájuk. Sikerül elmenekülniük, de egy árokba zuhannak a kocsijukkal. Közben a gyanútlan Yasmin és Alex is megérkezik a motelbe, nem is sejtve, hogy egy teljes kannibál család vár rájuk, élükön az egykori náci tiszt családfővel.

Folytatás a tovább mögött.

Izgalmasnak izgalmas, jónak jó film a Frontiers. Tisztességes iparos munka. De ha azt nézzük, hogy ez volt Xavier Gens első rendezése (és a forgatókönyv is tőle származik), még kiemelkedőnek is mondhatjuk. Egy komoly hibája van: az áldozatok, illetve a főszereplő. Mind bevándorlók, ráadásul a rosszabbik fajtából. A film első percei bemutatják, mekkora tróger szemétládák, akik duzzogásból szétverik Párizst és Molotov-koktélokat dobálnak, így aztán valahogy nem gyűltek könnyek a szemembe, mikor egyesével felkoncolták őket. Gyakorlatilag csak azt kapták, amit megérdemeltek.

Apropó felkoncolás. Igen változatos módszereket találtak a gyilkosságokra és kínzásokra, van itt gázkamrában pörkölés, Achilles-ín vágás, disznószarban fürdés, asztali körfűrész és még sok minden mi szem-szájnak ingere. Nem is csoda, hogy szegény kicsi Yas a film végére úgy néz ki, mint Carrie, miután nyakon öntötték disznóvérrel. Ami külön tetszett, hogy a földalatti járatokban még torzszülött gyerekek is mászkáltak, sajnos őket alig lehetett látni.

Bőven van benne annyi igényesség a technikai kivitelezés terén, amit egy francia filmtől minimum elvárhatunk mind a zene, mind a fényképezés terén. A történet elég lineáris, de egy slashert nagy csavarokkal inkább csak elszarni lehet (lásd Magasfeszültség). Ami fontos az az, hogy izgalmas legyen és ezt maximálisan meg is kapjuk a Frontiers-től, egy percig sem unatkozhatunk.

Egy szó, mint száz, remek kis film a Frontiers, szerintem sokkal jobban sikerült alkotás, mint a 2000-es években készült hasonló amerikai társai, nézzétek meg, nem fogjátok megbánni! 7 pontot kap tőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.