Tales From The Blog: Sziasztok, meséljetek kicsit magatokról! Hogy kerültetek össze, hogy jött az ötlet, hogy zenekart alapítsatok.

Drugzone: 2004-ben alakult a Drugzone. Jó barátok, családtagok agyszüleménye. Évekkel ezelőtt még hatan voltunk, de jelenleg a három alapító tagból, és egy új dobosból áll a csapatunk. Sok év, és sok koncert van már mindannyiunk mögött. Egész életünkben zenéltünk itt-ott. Zeneileg nagy az egyetértés köztünk, könnyű egymással dolgozni. A Drugzone egy házaspárból és egy testvérpárból is áll, kívül-belül ismerjük egymást. Félszavakból, sőt gyakran egy pillantásból is megértjük, hogy a másik mit szeretne. Mindannyian rengeteg zenét hallgatunk, szeretjük a jó koncerteket és előadásokat. Szerettünk volna egybegyúrni jó zenét, egy igazán érdekes és látványos előadásmóddal. Néhány évvel ezelőtt elváltak útjaink a régi dobosunkkal, és az ő helyére került most Unkas, aki véleményünk szerint tökéletesen illik a Drugzone-ba.

Folytatás a tovább mögött.

Tales From The Blog: Jelenleg kikből áll a zenekar?

Drugzone: Jelenleg négy főből áll a csapat: Linda Daemon – ének, Tommy – gitár, Attila – gitár, Unkas - dob

Tales From The Blog: Milyen stílusú zenét játszotok?

Drugzone: A zenénk stílusát mi neo-rock-nak hívjuk, de igazából több stílus egyvelege. Elektronikus zene keverve némi metállal, rock-al, industrial zenével, de vannak benne gótikusabb elemek, illetve igazán dark és melankolikus melódiák is.

Tales From The Blog: Honnan jött a banda neve?

Drugzone: A „Született Gyilkosok” című filmben Drugzone volt a patika neve, ahová betért Mickey és Mallory Knox, amikor kígyóméreg elleni szérumot akartak vásárolni. Ez rögvest megtetszett.

Tales From The Blog: A zenétek egyszerre fülbemászó és dallamos, mégis belengi egy sajátos sötét hangulat. Milyen hatások értek titeket, amik ebbe az itthon tudtommal egyedülálló műfaj felé sodortak titeket?

Drugzone: Sokrétű zenekarról van szó a Drugzone berkein belül. Nagyon szeretjük mindannyian a jó zenét. Rengeteg kedvenc zenekarunk és előadónk van, bár nem mindig értünk egyet egy-egy zenekarral kapcsolatban. Azt hiszem, mindannyian szeretjük azokat az előadókat, akik élőben ugyanúgy vagy jobban képesek produkálni azt, amit a stúdióban felvesznek. A Depeche Mode-tól, meg a Maroon 5-tól, Placebo-tól, a Nine Inch Nails-en keresztül a Slipknot-ig, Sepulturáig mindent meghallgatunk, és ami tetszik, azt megannyiszor meghallgatjuk. Annak a hívei vagyunk, hogy nem feltétlenül az a legjobb, amit a média vagy a sajtó az arcunkba tol, hanem inkább keressük meg azt, ami valóban tetszik. Sajnos az emberek többsége nem mutat ilyen érdeklődést, inkább hagyják magukat megvezetni.

Tales From The Blog: A dalaitok miről szólnak?

Drugzone: A dalaink a körülöttünk történő dolgokról szólnak. Eseményekről, amelyek velünk vagy barátainkkal történtek meg. A világ fejlődéséről, főként azokról a dolgokról, amelyek véleményünk szerint lehetnének jobbak is. A szép és jó dolgokról bőven elég zenekar ír nótákat: csajokról, bulikról, bepiálásokról, stb. Mi rávilágítunk a negatív dolgokra is olykor. Sokszor rátérünk a népbutításra is. Igyekszünk elgondolkodtatni azokat, akik veszik a fáradtságot, hogy végighallgassák vagy elolvassák gyakran kétértelmű szövegeinket. Azért nem kell rögtön arra gondolni, hogy minden dalunk sötét és komor, dalszövegeinkben fellelhető egy amolyan álmodozó, gyermeki én is, ami szenvedélyes és vágyakozó.

Tales From The Blog: Ha jól tudom, horror rajongók vagytok mind. Mely filmek, esetleg könyvek a kedvenceitek?

Drugzone: Igen, nagyon szeretjük a horrort. Régi horror, új horror, B-s horrorfilmek, nagyköltségvetésű horrorfilmek, tök mindegy... Ha jó, akkor szájtátva nézzük, ha pedig rossz, akkor jó nagyokat röhögünk. Mindannyian szeretjük a nagy horror ikonokat: Chucky, Jason Voorhees, Michael Myers, Thomas Hewitt (Leatherface, ha vki nem ismerné ezen a néven - Tales From The Blog), Pinhead, Freddy, Predator, stb. Szeretjük a zombie-s filmeket, a vámpírokat (mondjuk nem ezt a romantikus ’Alkonyat’-félét), a szörnyeket, ijesztő bohócokat, stb. Olyan is van köztünk, aki a rém-undorító vomitgore filmeket is megnézi.

Tales From The Blog: A Drugzone híres arról, hogy koncertjeiken színházi kellékeket és show-elemeket is sűrűn használ. Ezt hogy kell elképzelni? És mennyire horrorisztikus egy koncert?

Drugzone: Mindig is nagy szerepük volt a koncertjeinken a kellékeknek, többet közt a szúrófegyvereknek. Van a kelléktárunkban machete, szekerce, tőr, szablya, korbács, verőbot, pisztoly, stb. Ezekkel gyakran a közönséget vagy a zenésztársaimat fenyegetem. Időnként török-zúzok, néha viszont magamban okozok kárt a show részeként. Ez mind attól is függ, hogy miről szól az aktuális dal. Koncertenként bekeverek egy jó adag művért, és előszeretettel használjuk. A legutóbbi koncertünkön pedig a House Of Horror interaktív horror-színház szereplői is segítettek nekem, és egy igazán véres, őrült lakoma volt a színpad közepén a műsor részeként. Jó buli volt, és nagyon értékelte a közönség a látnivalókat.

Tales From The Blog: Mennyire sokkoljátok a nézőket egy-egy koncerten?

Drugzone: Nem tudom, hogy mennyire sokkoljuk a közönséget, hiszen tudják, hogy minden, amit a színpadon csinálunk csupán színjáték, de nagyon élvezik a show-t, és ez a legfontosabb. 7-8 évvel ezelőtt volt egy olyan koncertünk, amikor a műsor részeként „felvágtam az ereimet” és folyt a karjaimról a művér, mire a régi basszusgitárosunk letette a hangszerét, és odajött hozzám, mert azt hitte, hogy valóban vérzem és fájdalmaim vannak. Természetesen csak színjáték volt, de őt is átvertem. Haha!

Tales From The Blog: Nyáron a House Of Horror Budapesttel csináltatok egy közös fellépést. Milyen pluszt adott ez a koncertnek? És milyen karakterek léptek fel veletek?

Drugzone: Nagyon jó buli volt! Élveztem a show minden részét. A színpad közepén fel volt állítva egy ebédlő asztal, megterítve, vacsorára készen. Én voltam az „anyuka”, és az élőhalott gyermekeimmel körülvéve „vacsoráztunk”. Olyan volt, mint Bőrpofa családja. A leányom: Dalma, és a fiaim: Kornél, Isu és András folyamatoson rosszalkodott, és rendre kellett utasítanom őket azzal, hogy időnként meggyilkoltam őket. Mivel sajnos ők élőhalottak, csak néhány percekig tartott a halál állapota, pedig próbálkoztam méreggel, verőbottal, alkohollal, meg is fojtottam, és le is lőttem őket, de mindig magukhoz tértek.

Tales From The Blog: Várható hasonló koncert a közeljövőben?

Drugzone: Természetesen továbbra is szeretnénk a House Of Horror szereplőivel együtt dolgozni. Teljesen más így a show, hogy van még néhány „játszótárs” a színpadon, akiknek a kezében nincsen hangszer. A közönségünknek nagyon teszik a színjáték, és őket is igyekszünk valamilyen szinten bevonni a történésekbe.

Tales From The Blog: Hány lemezetek jelent meg eddig? És hol lehet beszerezni őket?

Drugzone: Van két kislemezünk, azokból már sehol sem lehet kapni. Az első nagylemezünk címe: Drugzone – Digital Screams, a régi kiadónktól vagy a zenekarunktól lehet már csak kapni belőle. Az új nagylemez dupla anyag lesz, de még csak az egyik fele van készen, az már letölthető az Internetről: http://gportal.hu/drugzone

Majd, ha a másik felével is készen leszünk, együtt felkerül több zenei, letöltő oldalra. Egyelőre csak az előző linkről lehet letölteni a Drugzone – Plastic Kids 1-es CD-jét, ami kilenc dalt tartalmaz.

Ezt a lemezt mindenféleképpen ingyen szerettük volna eljuttatni a hallgatóközönségünknek, és ez erre a legmegfelelőbb mód.

Tales From The Blog: Szoktatok nyilvános próbákat tartani? Ez alatt kapnak valami pluszt is az odalátogatók?

Drugzone: Igen, továbbra is tartunk nyilvános próbákat, bár idén még csupán egy ilyen volt. A következő koncertünk előtt szeretnénk még néhányat. Ilyenkor zenélünk kicsit, de több szünetet szoktunk tartani, hogy jusson időnk mindenkivel érdemelegesen beszélgetni egy kicsit. Nyáron előfordul, hogy próba után még sörözünk is egy keveset.

Tales From The Blog: Ha jól tudom, Manson klubot is szoktatok tartani. Ez miből áll?

Drugzone: Már rég nem szerveztünk Manson Club & Drugzone Variety Show-t, egyrészt mivel bezárt a hely, ahol tartottuk, másrészt nem tudom, hogy egyáltalán van-e igény rá. Performansz  előadásokból és akusztikus koncertből állt a buli, illetve a műsor után következő DJ mindig rengeteg Manson, és hasonszőrű zenét játszott egész éjjel. Voltak Manson imitátorok, tánc előadások, stb. Igazán kreatív társaság járt ezekre az előadásokra, mintha egy Tim Burton film castingjére lépne be az ember. Óriási bulik voltak! Jó zenék, remek hangulat, ötletes előadások.

Tales From The Blog: Mik a jövőbeli terveitek? Koncertek, lemezek, stb..

Drugzone: Elsőként befejezzük az új dupla anyag második CD-jének felvételeit, az éven még lesz egy koncertünk Budapesten a Zúzdában. Igyekszünk minél többet próbálni rá. Szeretnénk folytatni a legújabb klipünk felvételeit. Még év vége előtt szeretnénk egy új promo fotósorozatot, hiszen egyetlen közös képünk sincs még az új dobosunkkal. Aztán majd meglátjuk. Még nem tudni, hogy mit hoz a jövő, de reméljük, hogy szerencsét és sikert.

Tales From The Blog: Köszönjük szépen, hogy időt szántatok ránk és sok sikert kívánunk nektek a jövőre nézve.

Drugzone: Mi köszönjük az interjút! Vért, halált, beleket és horrort mindenkinek!

A zenekar két videóklipje, az I hate humans és a Dying game már szerepelt a blogon, ezeket itt és itt tudjátok megnézni. Első klipjüket, a Make me kill-t pedig itt láthatjátok: