Ritka, hogy úgy ülök le filmet nézni, hogy az égadta világon semmit nem tudok a történetről, de a Szigonynak így álltam neki. Az pont elég volt a figyelmem felkeltésére, hogy izlandi. Valami vérbálnákról szóló marhaságra számítottam, de már az első 10 perc után érezhető, hogy egy kellemes kis slashert kapunk.

A Reykjavik-i kikötőből mindennapos bálnanéző útjára indul egy hajó fedélzetén tele turistákkal. Szinte minden náció képviselteti magát, vannak itt német öreglányok, japán család nőgyűlölő férjjel, részeges francia, afrikai bevándorló és butácska amcsi környezetvédő. Utóbbit egy rossz arcú, ám kedves legény már pár perc után meg akarja erőszakolni az egyik kabinban. A „romantikával” átitatott együttlétet csak az zavarja meg, mikor szeszkazánunk tréfálkozása a kapitány halálával ér véget, ugyanis egy véletlen baleset folytán egy szigony döfi át a mellkasát. Másodtisztje ijedtében az egyetlen mentőcsónakkal elmenekül, így a hajó legénység nélkül marad. Lassan kezd eluralkodni a kétségbeesés az utasokon, ám ekkor megjelenik a várva várt segítség. Örömujjongásuk közepette nem is sejtik, hogy még csak most kezdődik az igazi tortúra. Kikötő helyett egy másik bárkára kerülnek, ahol a vendégszerető család módszeresen elkezdi lemészárolni őket.

Folytatás a tovább mögött.

Izlandot mindig egy meseszép helynek képzeltem (és valószínű az is), de a Harpoon nem ezt az oldalát mutatja be. Északi filmekre jellemző hideg színek helyett itt a szürkeség dominál, tökéletesen érzékeltetve a kikötői élet és a tengerészek egyhangú hétköznapjait. Ezek után el tudom képzelni, a tengerészek miért fordulnak az alkohol felé. Ilyen helyen élve a legnagyobb dilemmám az lenne, hogy kötelet tekerjek a nyakam köré vagy inkább eret vágjak, hogy megszabaduljak ettől a sivár élettől?

Ritka eset az ilyen, de szűk másfél óra alatt egyetlenegy szimpatikus szereplőt sem találtam. Sőt, akiben még láttam is ennek a szikráját, a végére az is inkább szörnyetegre kezdett hasonlítani. Idegesítőek egytől egyig, szinte már kívánja az ember, hogy minél előbb trancsírozzák fel őket, csak hogy végre megszabaduljon a világ az ilyen értéktelen, szutyok emberektől. Elég hangulatromboló, mikor egy tucat „ártatlan áldozat” közül egyikért sem tudunk szorítani. Ettől már csak az lett volna jobb, ha az általam is olyannyira lenézett sötétzöldekkel pakolták volna meg a fedélzetet, akkor aztán igazán élveztem volna a felaprításukat.  Az aberrált, tahó családot jól megformálták a szadista anyával, a hidegvérű gyilkosként viselkedő bátyóval és a szemmel láthatólag szellemi fogyatékos kis öcsivel. Jó húzás volt degenerált öcsköst eltorzult isten képpel felruházni, amely egyfajta keveréke lenne a keresztény vallásnak és természetimádatnak, ugyanez igaz a szexuális perverzióira is. Fura ezt mondani, de a nagyobbik testvér a legnormálisabb karakter. Igazi sztárt is kapunk, a kapitány szerepében tündöklő Gunnar Hansen személyében! Aki nem tudná, Tobe Hooper klasszikusában ő játszotta Leatherface-t!

A történet nincs túlbonyolítva, a végén próbálkoznak néhány csavarral és megdöbbentőnek szánt jelenettel, sajnos ezek teljesen hatástalanok voltak. Megjelenik benne egyfajta kritika is a globalizációval, az Egyesült Államok politikájával és a környezetvédő szervezettekkel szemben. Különösen tetszett, a Greenpeace - green piss szójáték. Utóbbi szervezet tevékenységére válaszul megmutatják, hogy a bálnák sem olyan aranyos, szelíd lények, mint gondoljuk róluk. Néhol kicsit túlzásba estek a készítők, azért ha valakit egy széles szigonyágyúval meglőnek, amit bálnavadászatra használnak, azt minimum cafatokra kéne szakítania, nem pedig csak úgy átmennie a testén.

Közepestől kicsit jobbra sikeredett slasher, enyhe társadalomkritikával.  Összességében élvezhető, 5 pontot érdemelt ki.

A feliratot pedig ezúttal is köszönjük kedvenc fordítónknak Pedronak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.