A fekete ruhás nő (2012) - The Woman in Black
Nagyon vártam már A fekete ruhás nő című filmet, ugyanis az előzetesek és a hosszabb-rövidebb részletek egy igen csak izgalmas film képét vetítették előre. Persze a pofára esés ilyenkor tud lenni a legnagyobb és legfájdalmasabb, viszont az a jó hírem van, hogy esetünkben nem ez történt, ugyanis James Watkins rendező egy nagyszerű gótikus horrortörténetet varázsolt a szemeink elé.
Sőt mi több azt is megmutatta, hogy hogy kell PG-13-as / 16-os korhatáros filmet csinálni úgy, hogy az mégis hiteles és ijesztő legyen és ne csak a fejünket rázzuk, hogy minden durvaságot kispóroltak belőle. Ugye ebből a korhatár besorolásból is azért jó látszik, hogy A fekete ruhás nő semmiképpen sem a manapság divatos különféle csonkításokkal és belezésekkel igyekszik felhívni magára a figyelmet, hanem amolyan old-school módon, néhány kerámia babával, különféle ijesztő gyerekjátékkal, 5.1-ben faszán szaratós hangeffektekkel, na meg ugye a csúnya szellemmel igyekszik elborzasztani a nézőt.
A helyzet pedig az, hogy ez működik, oly annyira, hogy a film közepe táján - mikor hősünk a kísérteties helyen egyedül tölti az éjszakát - egy picit meg kellett állítanom a filmet, mert azt hittem becsurrantottam. Viszont mielőtt ezekről írnék, picit vázolnám a történetet.
1889-ben járunk főhősünk Arthur Kipps, egy ügyvéd, akinek egy messzebbi vidékre kell elutaznia, hogy elrendezze egy üresen maradt ház papírjait és megpróbálja eladni az épületet, ahol nem sokkal korábban vesztette életét a tulajdonos asszony. A helyszínre érve azonban meglehetősen zord fogadtatásban részesül, a helyiek meglehetősen jól jellemezhetőek a gyökér jelzővel, pedig szegény Kipps csak a dolgát végezné. Igen ám, de rájön, hogy tényleg balgaság volt a részéről a helyszínre utazni (mondjuk választása nem volt, a munkája forgott kockán), ugyanis, ahogy a házba ügyködik kénytelen rájönni, hogy nincs egyedül, mivel, hogy egy kísérteties, fekete ruhás asszony is felbukkan néha és ahol ő jár, ott gyerekek halnak meg.
A tovább után folytatom.
Kipps tehát egyre inkább belegabalyodik a kísértet históriába és vele együtt mi nézők is, hiszen Watson teljesen jól adagolja a feszültséget, lépésről-lépesre haladunk az elkerülhetetlen felé, az ijesztő események pedig egyre jobban és jobban felszínre kerülnek és hozzák a frászt a szegény, szerencsétlen nézőre. A nagyjából féltávnál lévő, már említett rész - amikor Kipps egyedül marad a házban, nagyon jól sikerült és rég láttam már annyira jól összerakott és kigondolt jelenetsort szellem történetben.
A fényképezés egyszerűen zseniálisra sikerült, annyira szép képeket látunk, főleg amikor kinti felvételekkel dolgoznak. A ködös Albian tényleg ködös és csodaszép helyszíneket sikerült kiválasztani, sőt a benti terek is remekül adják vissza a régi idők hangulatát.
A szereplőkre szintén nem lehet panasz, sőt Daniel Radcliffe nagyon jól hozza a karaktert, igazából nekem a Harry Potter filmjei kimaradtak, de így látatlanba is azt tudom elmondani, hogy sikerült kilépnie az ottani szerepből és a maximumot hozta ki magából Arthur Kippsként. Egyedüli negatívum talán az lehet, hogy picit gyerek arca van ahhoz képest, hogy egy 4-5 éves gyerek apja, aki már a feleségét is elvesztette. Persze huncut és kalandvágyó fiatalok mindig is voltak.
Végül pedig azért a stábra is kitérnék egy picit jobban. Ugye James Watkins rendező nevét már említettem. A fiatal angol rendező ilyen minősítésben az egészen jól eltalált Gyilkos kilátások című film kapcsán lehet ismerős, de forgatókönyvíróként az Én pici szemem és a Barlang 2. részének szkriptjén is dolgozott.
A fekete ruhás nő szövegkönyvét viszont nem ő, hanem Jane Goldman (Csillagpor, X-men: Az elsők) írta, Susan Hill regénye alapján.
Radcliffen kívül pedig a főbb szerepekben Sophie Stuckey (Doctor Sleep, A múlt titka), Roger Allam (V, mint vérbosszú) és Ciarán Hinds (Az operaház fantomja) látható.
Ami pedig a pontokat illeti, részemről egy 8-as mindenképpen jár a produkciónak, hiszen nagyon eltalált, az ijesztgetésekkel remekül dolgozó darabról van szó, amelyben lépésről, lépésre növekszik a feszültség és nem utolsó sorban remek alakításokat láthatunk. Az idei felhozatalból az egyik legjobb (nyilván azok közül, amiket már láttam).
Címkék: 2012 svéd film 8/10 angol film ajánlók kanadai filmA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.11.04. 01:23:08
Nem tudom, láttátok-e az 1989-es filmet, szerintem az legalább ilyen jóra sikerült, ami az atmoszférát tekinti. Ott a sejtelmes zene igen sokat ad a megfelelő hangulathoz. Cselekmény tekintetében pedig, akár a két filmet önmagában, akár a regényhez való hűségüket vetjük össze, az 1989-es filmet határozottan jobbnak tartom.
Mindenesetre film ide vagy oda, én a regényre esküszöm. A magyar fordításról nem tudok véleményt mondani, eredeti nyelven olvastam, úgy viszont hátborzongató élmény volt, amolyan igazi, jól megírt, hagyományos kísértettörténet (ha esetleg érdekel, én is írtam róla).
Csabi87 · http://talesfromtheblog.blog.hu 2012.11.04. 11:57:53
Sajnos az eredetit még nem láttam, mint ahogy a könyvet sem olvastam, így ez alapján nem is tudok nyilatkozni, lehet az eredeti majd 9 pontot kap, a könyv meg 10-et :)
Egyébként gratulálok a blogodhoz :) Tetszik, írtam is egy üzenetet Neked.
Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2012.11.04. 23:20:50
Hogy pontosan melyik film az "eredeti", az jó kérdés. A Wikipedián azt írják, van mindenféle feldolgozása a regénynek, vitték már színpadra, készítettek különféle tévéműsorokat belőle az említetteken túl is, talán még rádiójátékban is feldolgozták. Én csak az 1989-es és a 2011-es filmet láttam.
Köszi a levelet, ment a válasz. :-)
