The Loved Ones (2009)
A The Loved Ones című ausztrál horrort 2009-ben pont a születésnapomon mutatták be a Torontoi Film Fesztiválon, ami után pedig egy rakás másik rendezvényen is bemutatták, majd tavaly előtt októberben érkezett meg az angoloknál és az ausztráloknál DVD-re, viszont számomra eddig sajnos ismeretlen volt. És ha már a fesztiválok szóba jöttek akkor meg kell említeni, hogy a film díjakat is nyert, 2009-ben Torontoban a rendező, Sean Byrne közönség díjat kapott, majd tavaly a francia Gérardmer Film Fesztiválon is nyertek, az Ausztrál Film Intézettől pedig idén egy legjobb forgatókönyv jelölésre futotta.
És hogy tényleg ilyen jó-e a film? Azt kell mondanom, hogy igen, hiszen tényleg egészen eredeti, a kivitelezéssel sem lehetnek gondjaink és ami a brutalitást illeti, nos azon a téren is minden rendben.
Maga a történet egy hosszú hajú srácról szól, aki hátulról még talán nő is lehetne, de ennek ellenére (vagy pont e miatt) a lányok körében viszonylag kapós. Van egy barátnője is, viszont egy kicsit rámenős csaj, Lola is rámozdul főhősünkre, ugyanis a közelgő bálra próbálja meg elinvitálni Brentet, ám de kosarat kap.
Viszont Lolát nem kell félteni, nem az a fajta lány, aki gyorsan kétségbeesik, illetve pont annyira makacs, hogy tervét mindenképpen véghez vigye és Brenttel töltse a nagy estét. Segítségére van ebben derék édesapja is, aki egy óvatlan pillanatban kupán csapja loboncos főhősünket, majd haza viszi szeretett kislányának a fiút. Otthon szépen felöltöztetik, székhez kötözik és tulajdonképpen el is kezdődik a bál homemade változata, Loláéknál.
A film tényleg elég beteg, a Lola család (sajnos a vezetéknevük nem derül ki, vagy csak nem jut eszembe) teljes mértékben bizarr és, amit szegény sráccal csinálnak, hát nem túl irigylésre méltó.
Ami nekem fura volt az a haversrácos szál, aminek tulajdonképpen lepkefingnyi értelme sem volt, hiszen a főszálhoz egyáltalán nem kapcsolódott. Amire gondolni tudok, hogy mivel ezek a részek többnyire viccesek voltak, így szerettek volna egy kis lélegzetvételnyi szünetet, szusszanást, hányás időt (jó azért annyira nem durva), adni a nézőknek. Meg a játékidőt is ki kellett tölteni, hogy még se 1 órás legyen a produkció. Kérdés, hogy ez jó-e vagy sem, igazából én sem tudom eldönteni, picit zavart, hogy kvázi oda nem illő jelenetekkel megbontják a főszálat, ugyanakkor jókat mosolyogtam rajta.
Sean Byrne rendező nevét tehát talán meg is jegyezhetjük, hiszen a The Loved Ones az első nagy filmje volt (A titok című dokumentumfilmet mondjuk részben ő rendezte) és habár egyelőre nincs újabb produkcióról hír vele kapcsolatban, bízom benne, hogy lesz, hiszen jó szakembernek tűnik.
És akkor a szereplőkről sem feledkezzünk meg, a szűk 90 percnyi játékidő során Xavier Samuel (Anonymus, Alkonyat: Napfogyatkozás), Robin McLeavy (Abraham Lincoln: Vampire Hunter), Victoria Thaine és John Brumpton (The Hunter, Crawlspace) látható.
Ami pedig a pontokat illeti, azokból 7 darabot mindenképpen odaítélnek a produkciónak, ugyanis teljesen szórakoztató és a horrorra éhes közönséget is igényesen és brutálisan kiszolgálja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.