Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Stephen King: A rémmesék könyve (1982) - Creepshow

2012.02.09. 19:02 Csabi87

Mi történik akkor, ha a horror történelem két ismert alakja összetalálkozik? Nos, 1982-ből a Creepshow a válasz a kérdésre, ugyanis George A. Romero és Stephen King egy közös, 2 órás horrorantológiát pakolt össze a rajongók számára.

Az alapokat az '50-es évek horror képregényei szolgáltatták, legalábbis egy ilyen képregényes, rémtörténetes formában kerülnek elénk a sztorik. 5 történetet kapunk, amelyek hol jók, hol kevésbé jók, viszont azt gondolom, hogy összességében egy igen szórakoztató filmmel van dolgunk.

A történet elején egy gyerkőc és az apja vitatkoznak azon, hogy a gyerek rémmesékkel tüzdelt képregénye szemétbe való és egy gyereknek nem kéne ilyeneket olvasnia. Nyer is az apai szigor, a füzetecske a kukába kerül, viszont ha a srác nem is tudott belekukkantani, mi nézők egy rémalaknak köszönhetően megtehetjük.

Az első mese az Apák napja címet kapta és egy feltűnően makacs halottról szól, akit a pletykák szerint a saját lánya ölt meg Apák napján, a vénlány pedig ezen a napon általában ellátogat a régi családi házba, meglesni az édesapja sírját és koccanni a rokonokkal. A mostani Apák napja azonban más, mint a többi, mert a szóban forgó vagy inkább már sírban forgó apuka visszatér, hogy megkapja az apák napi tortáját. Természetesen a család legnagyobb bánatára. 
Ebben a részben  többek között Carrie  Nye (Too Scared to Scream), Viveca Lindfors (Csillagkapu) és Ed Harris (A mélység titka) látható.
A történet tetszett, a megvalósítás is elég pofás, persze tudni kell, hogy az egész film maszkmestere Tom Savini volt, ő meg ebben kifejezetten ügyes. Néhány üres járat és unalmasabb rész azért akad, de a vége "poén" egész jó. 
Ez a rész 7/10 a részemről.

A második történet egy Stephen King vendégjáték, ugyanis ő játssza a főszerepet. Egy farmert alakít, aki hitel gondban szenved (milyen aktuális, mi?), viszont a földjére hulló meteoritról úgy véli megoldhatja a problémáját. A gond mindössze annyi, hogy a meteorral való érintkezés után zöld, növényszerű anyag nő főhősünk testén, majd szépen fokozatosan el is lep mindent a zöldség.
King jól hozza a buta mezőgazdászt, már-már azt hihetjük, hogy valóban nincs ki a négy kereke. A történetben jó formán egyedül ő szerepel és a kivitelezéssel itt sem lehet különösebb gondunk, a vége pedig eltalált és kellően morbid lett, viszont ez a rész 6/10. Ja igen Jordy Verrill magányos halála a cím.

Elérkeztünk a 3. történethez, A valamit elvisz a dagályhoz, ami az egyik legjobb. Leslie Nielsennel és Ted Dansonnal a főszerepben. Nielsen egy féltékeny exférjet alakít, akinek asszonykája Dansonnal szűrte össze a levet, amit férj hősünk képtelen elviselni, ezért sajátos bosszút áll és végez a párral. Igen ám, csak azok meg visszatérnek. 
Remek rész, megint jó kis maszkokkal és egy zseniális Leslie Nielsennel. Nagyon tetszett az alakítása meg ez a rész olyan morbid módon de humoros. A kedvencem az ötösből. 9/10.

Egy klasszikus szörnyes mese a következő: A láda. Az egyetem egyik nem is olyan eldugott lépcső alatti helységében találnak egy ládikát, amiben egy gonosz szörny lakik, aki megeszi az őt bolygatókat. Az egyik professzor pedig úgy dönt a szörny a legjobb módja annak, hogy eltakarítsa az útból rémesen idegesítő feleségét.
Ha jól emlékszem ez az egyik leghosszabb történet egy-két üresebb járattal, ahol azért vannak poénok, gondolok itt a férj ábrándozásaira. Egyébként pedig egész jó ez is. A főbb szerepekben pedig Hal Holbrook (A cég), Adrienne Barbeau (A köd) és Fritz Weaver (Maraton életre-halálra) látható. 6/10.

Utolsó történetünk pedig egy kissé bogaras. Haha. A főhősünk egy picit kattant idős bácsi, egész konkrétan üzletember, aki egy jól elzárt, baci és veszélymentes lakásban éldegél, ahol egyszer csak megjelennek a csótányok, akikkel Pratt úr fel is veszi a harcot, ám mindhiába, ugyanis a kis élősködök mindent ellepnek, végül magát Pratt uraságot is.
A bogaras filmek mindig nagy hatással vannak rám, mivel, hogy undorítóak. Viszont ennek ellenére, ez volt a legkevésbé izgalmas történet. Nem is igen tetszett. A rész egyébként a Felmásznak az emberre címet viseli és a főszerepet E. G. Marshall (Rémkoppantók) játssza. A sztori pedig 5/10.

Az a helyzet, hogy összességében A rémmesék könyve egy nagyon fasza kis film, picit hosszúnak gondolhatnánk, de a sztorik érdekesek és lekötik a nézőt. Tulajdonképpen az egyik kedvencem ez a King film, bár azt azért meg kell jegyezni, hogy nem adoptációról van szó, hiszen ha jól tudom ezek a történetek írásban nem jelentek meg (persze, majd ki leszek javítva, ha netán tévedek), szóval az adoptációk részéről így nincs gól.

Akinek esetleg még kimaradt ez a film, az pótolja gyorsan, antológiák közül is az egyik legjobb, aki meg látta, az nézze meg újra, mert bizony idő után megérik az újranézésre. 

Összességében egy 8/10-et adnék a filmre, ami lehet, hogy matematikailag nem vezethető le az eddig pontokból, de annyi baj legyen.

Végül pedig King rajongók erre tessék:

Címkék: 1982 stephen king antológia amerikai film 8/10 ajánlók

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr423537859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása